decemberi megbocsátás

 aztán végül volt konfliktusunk öcsémmel, de más kapcsán, amikor jöttek beszerelni a vizesblokkot

"nem tudom miért vicces az számodra, hogy mások előtt cikizel" - próbáltam amúgy először tartani magam, a szokásos elviccelés, hogy fel sem veszem, csak fáj, de olyan gyorsan jöttek a szúrások, hogy csak elhalt a kedvem, komoran elhagytam a terepet

meglepődött, tomit kérdezte, hogy most ő csinált-e valamit

bocsánatot kért, mondta hogy igazam van, és erre fog figyelni

egészen váratlan fordulat

sőt, még meg is dícsért, pontosan azért, ami miatt nagyon izgultam

sokat jár ez a fejemben

--

a karácsony jó volt, de egy pillanatig sem vártam, nem készültem túl sokat, és elég minimálisra vettem a figurát

nem tudatosan, egyszerűen csak rettenetesen fáradt vagyok mostanában megint, ezért törekszem a minimalizmusra

és a minimalizmus meghozza a nyugalmat

meg a scippa 15 mg + étrendkiegészítők, és alvás

sőt biztos

fáradt vagyok, úgyhogy mindenféle káros gondolat előtolakodik, és mérgezi a tudatom

holnap jönnek öcsémék megcsinálni a házban a vizesblokkot, izgulok, meg akarok felelni

apám, öcsém és a két bátyám, tomi és a bátyja

reggel 8-tól kezdődik, és én ma rántott húsos szendvicsekhez sütöttem ki az air fyer-ben a szeleteket

elküldtem öcsémnek, és semmi válasz

ez triggerel be, arra gondolok, öcsém viselkedése nagyon hasonlít anyáméhoz, hogy magamra hagy, észre se veszi az erőfeszítéseimet, vagy ami rosszabb, lenézően semmibe veszi, hogy én nem vagyok, és nem is tudok igazi nő lenni, háziasszony, az a női alak, aki ideális egy családi szerepben

hogy ágival röhögve összenéznek, hogy mirelit rántotthússal próbálom felvenni a tempót, dehát én nem tudok olyan jól főzni, mint ági, öcsémnek mindent bekészít már jó előre, hogy ne kelljen a silány, szar koszton tengődnie szegény férfinak

aztán eszembe jut, hogy öcsém a toxikus férfiasság egyik jó példája is lehetne, amivel egyáltalán nem értek egyet, és hogy nagyanyám önmagában egy kétlábon járó hímsoviniszta volt a nagyon nehéz eset dédapám után - ebben a narratívában a nő kvázi cseléd, aki felett a család férfi tagja uralkodik, őt kiszolgálni kell

mikor nagyanyám felhívott, és olyanokat kérdezett a telefonba, hogy jól főzők-e, tamás szereti-e, mondom igen, és hogy ő nem hiszi, nem szokott-e velem kiabálni, vagy rendre utasítani? ezektől a gondolatoktől érzem, hogy morajlik bennem a düh

szóval lehet innen az egész, sőt biztos

cipzár az anyagon

nem jutnak eszembe a szavak, csak a köd mögül sejtem, de nem tudom kimondani

érzem, hogy egyre csak csúszik az arcom, belecsúszik anyám arcának formájába, őt látom magamban 

a keserűség lepedője, szutykosan dagonyázok rajta, kezeimről ragacsosan csöppen le a mocsok

fekete minden

régi beidegződések mozgatnak, alkotják meg a mindennapjaim, és amikor elfáradok, boldogtalanná tesznek és végtelennek tűnő állapotnak sejtetik a jelent

ebben a szótlan ködben annyira nem találom a kiutat, feladni volna kedvem, kilátástalan és tehetetlennek érzem magam, beakadt cipzár az anyagon