fáradt vagyok, úgyhogy mindenféle káros gondolat előtolakodik, és mérgezi a tudatom
holnap jönnek öcsémék megcsinálni a házban a vizesblokkot, izgulok, meg akarok felelni
apám, öcsém és a két bátyám, tomi és a bátyja
reggel 8-tól kezdődik, és én ma rántott húsos szendvicsekhez sütöttem ki az air fyer-ben a szeleteket
elküldtem öcsémnek, és semmi válasz
ez triggerel be, arra gondolok, öcsém viselkedése nagyon hasonlít anyáméhoz, hogy magamra hagy, észre se veszi az erőfeszítéseimet, vagy ami rosszabb, lenézően semmibe veszi, hogy én nem vagyok, és nem is tudok igazi nő lenni, háziasszony, az a női alak, aki ideális egy családi szerepben
hogy ágival röhögve összenéznek, hogy mirelit rántotthússal próbálom felvenni a tempót, dehát én nem tudok olyan jól főzni, mint ági, öcsémnek mindent bekészít már jó előre, hogy ne kelljen a silány, szar koszton tengődnie szegény férfinak
aztán eszembe jut, hogy öcsém a toxikus férfiasság egyik jó példája is lehetne, amivel egyáltalán nem értek egyet, és hogy nagyanyám önmagában egy kétlábon járó hímsoviniszta volt a nagyon nehéz eset dédapám után - ebben a narratívában a nő kvázi cseléd, aki felett a család férfi tagja uralkodik, őt kiszolgálni kell
mikor nagyanyám felhívott, és olyanokat kérdezett a telefonba, hogy jól főzők-e, tamás szereti-e, mondom igen, és hogy ő nem hiszi, nem szokott-e velem kiabálni, vagy rendre utasítani? ezektől a gondolatoktől érzem, hogy morajlik bennem a düh
szóval lehet innen az egész, sőt biztos