jobb, egészen elhalványodott a kiközösítés érzése, már nem érzem azt annyira, hogy kitúrnának
próbálkozom
de egyértelmű, hogyha nem szólnak hozzám, nem érzem magam bevonódva, ha csak kívülről hallgatom végig, ahogy kedélyesen nevetgélnek az iroda másik felében a kollegáim, én pedig árnyként nem létezek a gépem előtt, akkor egészen elkeseredem
fáj
és tudom, sok minden fáj, egy nagy lüktető seb vagyok, akire apránként sót morzsolgatnak
lehet nem is az én hibám, hogy nem működik, csak hozzászoktam, hogy mindig magamban keressem