három hét margójára

szomorúság állni a forró zuhany alatt, érezni, ahogy végig szánt a víz, mint mezőt a szél

a víz melegít, én üresen állok, nincsenek szavaim erre

nagyon csalódott vagyok, ilyen nagy szavakat használok, mert szélsőségekre rendezkedett be az agyam

de középen a semmi


örökké izzó vaskohó

egészen elképesztő, mennyi sok bennem az indulat és mintha önmagát gerjesztené, reggel, este, napközben, a boltba menet, hajnalban, alvás közben, folyton-folyvás, hol a fáradt enerváltság, vagy a képzeletbeli diszkurzus az aktuális célponttal, elképzelt odamondások, vallomások, örökké izzó vaskohó

a gyógyszer az annyiban segít, hogy mintha lenne egy folyó, egy láthatatlan, vastagabb rés köztem és érzéseim között, és mindig van egy pont, ahol rátekintek

erre sok dühre, és elgondolkodom, nem is vagyok én igazából mérges

csak valami pörgeti, mint a verklit, hajtogatja, akarja, hogy fájjon, de úgy igazán nem fáj

nem fáj már úgy mint, régen, a gyógyszer előtt az őrjöngésig tudtam hergelni magam, nagyon fájt, minden gondolat, mintha papírral hasították volna fel az ujjközeim, addig nem volt nyugalom, míg ki nem borultam, fel nem hasított, el nem kezdtem keservesen sírni, hogy egyedül vagyok, nem is akarok élni, borzalmas, elkent, szétfirkált káosz az életem, ki akarok szállni, összekucorodva bőgök az alig porszívózott szőnyegen, és félelemmel kevert tehetetlenséggel próbálnak megvígasztalni, de semmi át nem hatolja ezt a metsző magányt

ez nincs már

vagy legalábbis nem jut el hozzám, a mélyből ásít fel rám és várja, mikor szállok alá megint


kreatív kezdet

nehezemre esik kivezetni magamból a gondolatokat

úgyhogy apránként fogom, legyen ez a hely a pár szavas kiöklendezések mocskos tárhelye

trashcan

itt csak és kizárólag negative vibes only lesz, mert tehetetlen vergődök a folytonos dühömben és valahová ki kell köpködnöm, úgy, ahogy

nyilván az élet árnyalt, és az enyém sem ilyen töményen borús, és fos, de kell valami telhetetlen hely, ahová kiönthetem, az internet pedig végtelen, nem is evilági dimenzó

ha akarom örök, ha van hozzá eszköz, létezik, egyébként a semmi

lebegjen hát ebben az elérhetetlen elérhetőben, és ha úgy van, legyen az enyészeté

it's my choice