Megnyíltam es ti elkezdtetek okoskodni felettem
újra
ma voltam újra pszichológusnál másfél év kihagyás után
2021 óta nem is akarok már senkit barátomnak
végig gondolva, eléggé bezártam
ide már nem hívok senkit, ebbe a terembe senki nem is vágyott
And that's just how I feel
arra is jó ez a napló, hogy visszaolvasom magam, milyen vagyok, és hát igen, mindig, megint, örökké depressziós, múltkor is, amikor visszamentem a pszichiáterhez mondta, hogy enyhe depresszió jegyeit még véli felfedezni rajtam, de beszélgetéssel ebből az állapotból kizökkenthető vagyok, és arra gondoltam, hogy miről beszél, hogy depresszió, jól vagyok, legalábbis ahhoz képest, ahova 2022 decemberében kerültem, aztán elolvasom a közölt és nem közölt bejegyzéseimet, és rájövök, hogy Jesus Christ, I'm so blue all the time And that's just how I feel Always have and I always will
újabb két hét
jobb, egészen elhalványodott a kiközösítés érzése, már nem érzem azt annyira, hogy kitúrnának
próbálkozom
de egyértelmű, hogyha nem szólnak hozzám, nem érzem magam bevonódva, ha csak kívülről hallgatom végig, ahogy kedélyesen nevetgélnek az iroda másik felében a kollegáim, én pedig árnyként nem létezek a gépem előtt, akkor egészen elkeseredem
fáj
és tudom, sok minden fáj, egy nagy lüktető seb vagyok, akire apránként sót morzsolgatnak
lehet nem is az én hibám, hogy nem működik, csak hozzászoktam, hogy mindig magamban keressem
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)